ÉÉs nem csak, hogy múzeumba mentem, hanem azonnal Met tag is lettem. Ezzel most már annyiszor mehetek egy éven át ahányszor csak akarok. Ami meg kell jegyezni, hogy nagyon ügyes marketing, mert a múzeumba nincs kötelező beugró, csak ajánlott összeg. (Ezt persze nem tudja mindenki és a "recommended" is sokkal kisebb betűvel van írva, mint az összeg). Tehát ha csak 50 centet akarsz fizetni az ajánlott 20 dollár helyek akkor simán megteheted. Én így 60 dollárért nyugodt szívvel fogok visszajárni, illetve tudtok majd vele ti is bemenni. Mert hogy a Metropolitan akkora, hogy egy látogatás alatt nem lehet bejárni. Viszont a gyűjteményük igen nevezetes és szeretném végig nézni. Most ma annyian voltak (goldolom mert szombat volt, plusz a szilveszteriek még itt vannak nem beszélve a -10 C-ról), hogy nem nagyon volt élvezhető. Gyorsan végignéztem az egyiptomi rész nagy részét (múmiák, szfinxek, rajzok, szobrok), az új amerikai szárnyat (aminek a közepén érdekes módon van egy körkép Versaillesról), majd az európai festmények egy részét. Az emeleten, amikor beléptem az amerikai szárny nevű ajtón kicsit meglepődtem, hogy Rembrandt stílusú képek vannak a falon. Gondoltam magamban, hogy ugye az amerikai szárgy nem híres festők koppintása lesz. De aztán megnyugodtam, hogy tényleg Rembrandt van a falon és igazából az európai festőknél vagyok, csak a kiírás nem stimmelt. Igen impozáns a gyűjtemény, azt tuti megnézem még egyszer. Csak az volt a baj, hogy jött egy idegenvezető egy csoporttal és nagyon lebutítva magyarázott pont Rembradtról, akinek a munkáját én nagyon kedvelem. Szóval szaladtam a csoport elől, hogy ne találkozzak velük minden teremben (nem csak a szöveg miatt, hanem voltak vagy 30-an és elfoglalták a termet..). Láttam sok El Grecot, Vermeert, Velázquezt. Aztán csak sikerült összeakadni a csoporttal, így akkor már úgy is 2 órája ott voltam és úgy döntöttem, hogy jobb ha én megyek. Tudom magamról, hogy az én múzeum látogatási időm kb 1 1/2 óránál tetőzik. Szóval az impresszionisták és a szobrok is lemaradtak, de hát pont ezért vettem a bérletet, majd egy nyugodtabb napon visszamegyek. Kifele menet lehetet látni, hogy nagyon durván sokan jöttek - a lenti bejárati rész a hatalmas aulával teljesen tele volt.
A Met experiencehez azért társult New York experience is. Odafele a Madison Avenuen sétáltam, ami szerintem a Fifth Avenuenál is komolyabb. Lehet, hogy nem hiába, hisz az már Upper class akarom mondani Upper side. Itt találkoztam csak igazából a New York-i divat nagy neveivel. Jelentem: Oscar de la Renta ruhái nagyon tetszettek, Vera Wang esküvői ruhák gyönyörűek (fyi: úgy láttam, hogy a fekete öv-szerű szalag a divat) stb... Visszafele nagy részt a Lexingtonon jöttem és felfigyeltem a Puppies feliratra. És elkövettem az alaphibát, megnéztem, hogy tényleg kiskutyák vannak-e... És tényleg. Nem, nem vettem egy kiskutyát, de nagyon elgondolkodtam. Annyira édesek voltak. Volt egy kis boxer, azonnal hazahoztam volna. Meg voltak arany retréverek is, meg persze sok öleb (igaz, őket nem hoztam volna haza). Volt, aki ugrált fel-alá és mondta, hogy "Vigyél haza, engem, engem, ENGEM". Jaj, mindig annyira szerettem volna egy kutyát.... A cicák is nagyon cukik voltak. Nem szabad ezen komolyan goldolkozzak, nem szabad, mondom nem szabad. Apukám nem hiába nem engedte, hogy gyerekkoromba életvitelünk miatt (küldöld, utazás stb.) kutyám legyen...
