...teltek az elmúlt napok.

Itt volt meglátogatni Ági barátnőm, így gondolom senkit sem lep meg, hogy jó volt a hétvége. Sok helyen jártunk, ismerkedtünk új és régi helyekkel. Találkoztunk az ismerőseimmel. Jelentem még múzeumban is voltunk. Könnyeztem nevetéstől és a búcsútól. Szóval szuper hosszú hétvégém volt!

Ilyenkor, amikor itt vannak az otthoniak veszem észre úgy igazán, hogy azért mennyire hiányoznak az otthoni barátok. Ezt persze anélkül is tudtam, mert sok helyzetben eszembe jut, hogy egyes dolgokat úgy megosztanák veletek. És amikor erre van lehetőség, akkor nem jó érzés, hogy ennek vége van. Persze itt vannak az új ismerősök, de ők még nem nyerték el a barát megnevezést, még nem ismerik a hülyeségeimet, a sztoriaimat, hogy mit jelent nálam egy bizonyos kifejezés, hogy kell velem bánni ha rossz a kedvem. Nem akarok letargikusnak lenni, csak azt akartam hangsúlyozni, hogy milyen jó volt. Amikor Anita hazament hatalmas vásárlással vigasztaltam magam, most 3 órán keresztül takarítottam az új konyhámat. 

Lassan úgy néz ki, hogy tényleg át tudok költözni a végleges lakomba. A hétvégén kifestették, most már csak a takarítás és a pakolás vár rám. Már kész a konyha, a háló, a vendég fürdő. Pénteken szeretnék már ott aludni és a hétvégén mindent átvinni. Ha kész leszek akkor majd küldök képeket is. Az étkező kicsit túl zöld lett - mint az otthoni fürdőm, de a háló szép lila (mily meglepő) és a nappaliban pedig egy fal csoki, ami előtt jól mutat a világos kanapé. Nagyon örülök, hogy végre itt tartok, mert azért 3 hónapig nem jó egy átmeneti lakban lenni, amikor nem tudsz berendezkedni úgy igazán. Ezért most lelkesen takarítok. Tudom, nem ismertek rám. De tényleg takarítok és tervezem, hogy rendet fogok tartani. Na jó, erre majd kérdezzetek rá néhány hónap múlva. :)