Mikor hol... Egyszer itthon, egyszer otthon. Múlt héten otthon. Először mióta itt vagyok. Érdekes élmény volt. Jó volt találkozni a családdal, unokaöcsival, barátokkal és barátok babáival. És hát meg volt az szuper esküvő is, amire ugyenbár hazamentem. A menyasszony szép volt, a vőlegény jóképű. Jó volt őket ilyen boldognak látni. Remélem jól telik a nászútjuk. Szeretem azokat az esküvőket, amikor a családot is ismerem! Ez is ilyen volt. Enyém a megtiszteltetés. 

Először otthon. Lehet, hogy nem a legjobb időpont volt a tekintetben, hogy 8 fok volt, eső és szél - és árvíz. Így a városból tulajdonképpen semmit nem láttam. Az emberek szürkének, szomorúnak, mélabúsnak tűntek. Remélem, hogy csak az eső miatt volt. Emlékeimben - New York előttről - Budapesten nagyobb a nyűzsgés. Biztos csak az eső miatt nem volt az. Kimaradtak a kedvenc helyeim is, de igazából nem is lett volna rá idő. Mint ahogy nagyon sok barátra sem maradt idő. Még telefonálni sem, mert általából A-ból B-be sem egyedül mentem. Bocsánat mindenkitől.

Jó volt látni, hogy szinte mindenki jól van és szépen halad az élete. Fura volt azt érezni, hogy az én életem most máshol halad tovább. Mindent ismerek, nincs sok újdonság, még is mintha kicsit túrista lennék, pedig nem is nyaralok. Kiváncsi vagyok milyen lesz otthon nyáron. 

Tegnap óta újra itthon. Itt süt a nap, vidámak az emberek és színesben járnak és nagy a nyűzsgés. Biztos azért, mert nem esik az eső...